Kovászos kenyér, ahogy én sütöm

Március 12-én vettem utoljára boltban pékárut, azóta csak olyan van itthon, amit én sütöttem. Ez számomra hatalmas élmény, boldogság, és nyilván természetesen munka is, de olyan munka, amit nagyon élvezek és fel is tölt, hogy alkottam valamit, amivel ráadásul a családomnak kedvezek.
Készült már többféle kenyér, kalács, vajas kifli, császárzsemle, slanac, de aztán jött a probléma: elfogyott mindenhol az élesztő. Szerencsére ez nem tartott sokáig, legalábbis nálunk nem, mert sikerült találni a boltban fél kilós kiszerelést, amit 25 grammos adagokban lefagyasztottam, így most egy jó ideig el vagyok látva, de Férjecském folyamatosan kérdezgetett, hogy mikor próbálom már ki ezt a kovászos dolgot.
Mivel a családunkban van olyan személy, aki már a vírushelyzet előtt is sokszor sütött kovásszal és neki volt is, így az anyakovászt tőle kaptam, ennek nevelése nem az én érdemem, de amikor még nem tudtam, hogy kapni fogok, akkor Szabi a pék módszere és videója tetszett nekem, azt követtem volna, így javaslom ez alapján induljon el, akinek még nincs kovásza.

Az én kenyérsütési projektem heti egy kenyeret jelent, mert a gyerekek azért reggelire a kalácsot, a villámgyors bolti leveles tésztás túrós batyut, vagy a vajas kiflit is nagyon szeretik, így nem sütök többet, szóval emiatt nekem egész héten a hűtőben pihen a kis kovászom, amit péntek reggel veszek ki a hűtőből és számomra innen indul a kenyérsütési projekt a héten, amiből vasárnap délelőtt lesz kenyér. Itt most lehet sokan megtorpannak, hogy micsoda??? péntek reggeltől vasárnap délig kell vele foglalkozni? A válasz igen is meg nem is, mert igen, valóban többször kell hozzányúlni, de nem állandó, egész napos elfoglaltságot jelent, és most úgyis mindenki otthon van, mikor máskor próbáljátok ki ezt, ha nem most, pénteken pedig elég ha csak reggel és este vagytok otthon. Viszont előre leszögezem, hogy nem vagyok pék, tényleg a karantén ideje alatt kezdtem a pékáruk sütésével jobban kísérletezni, de most már, 8 hét után úgy érzem, hogy a saját tapasztalataimat megoszthatom veletek, amit nagyon sok videó és recept olvasás összeollózásából gyártottam magamnak.

Hozzávalók a kenyérhez:

180 g aktív kovász (sokan ennél kevesebbet használnak, de nekem ez vált be) - a folyamatot ehhez lejjebb olvashatjátok

500 g kenyérliszt

300 ml víz

10 g só

Szóval:

• péntek reggel kiveszem a hűtőből a kovászt, hagyom egy órát a pulton, hogy fel tudjon melegedni szobahőmérsékletre, és megetetem: 50 g kovász, 50 g kenyérliszt, 50 g víz. Szakszóval élve ezt a lépést hívják úgy, hogy aktívvá teszem a kovászt. Ezután hagyom a pulton egy befőttes üvegben, amire nem csavarom, csak ráhelyezem a kupakját. A maradék kovászt hagyom az eredeti üvegben és visszateszem a hűtőbe.
• péntek este újból etetés következik: 50 g kovász, 50 g kenyérliszt, 50 g víz, és hasonló módon az etetett adag marad a pulton, a maradékot pedig hozzáöntöm a korábbi hűtős kovászhoz és vissza is teszem oda.
• szombat reggel jön a szaporítás (na ez nem biztos, hogy a megfelelő szakszó), amikor 50 g kovászhoz 100 g lisztet és 80 g vizet adok, a maradék kovászt pedig a korábbi hűtős kovászhoz adom, ami ha minden igaz, 200 gramm körüli mennyiség, tehát pont annyi, ami Szotyiművek Bea csodaszuper kovászmentő kréker receptjéhez kell, ami nálunk egy hétig elég, de dugdosnom kell, nehogy előbb elfogyjon az utolsó morzsa is. Nem kell hozzá semmi más csak az alábbiak:
• 200 g kovász
• 100 g liszt vagy 50 g liszt és 50 g parmezán
• 50 ml olaj
• 1 tk. só

Na, de vissza a kenyérsütéshez.

• szombaton 11 óra körül következik az autolízis, ami azt jelenti, hogy összegyúrom a lisztet és a vizet, majd letakarva legalább fél órát pihenni hagyom, de én kettőt szoktam.
• a már aktív kovászomból újból félreteszek 50 grammot, ezt megetetve 50 g liszttel és 50 g vízzel beteszem a hűtőbe a jövőheti kenyérsütéshez anyakovászként.
• ezután jöhet a dagasztás, amikor az autolizált liszt-víz keverékemet és az aktív kovászomat összekeverem és kidagasztom, amíg a tészta szépen elválik a tál oldalától. Én ezt a műveletet géppel szoktam csinálni, és a tálban is hagyom 5-10 percre, majd utána újra bekapcsolom a gépet és kis adagokban hozzáadagolom a sót a második dagasztás alatt.
• a következő lépés a hajtogatás, amit legalább 3x megcsinálok, nagyjából 30 percenként, a tálban, ehhez is találtok az interneten videókat, de én csak annyit szoktam csinálni, hogy a tészta alá nyúlok a tálban és ráhajtom, majd elforgatom a tálat 90°-al, és addig ismétlem ezt, amíg körbe nem érek. Ez a művelet jöhet fél óránként, de az első kenyeremnél vettem ezt nagyon szigorúan, azóta viszont három gyerkőc mellett van, hogy a hajtogatási időből 20 perc vagy háromnegyed óra lesz.
• amikor letelt a hajtogatási folyamat jön az első kelesztés, amihez egyszerűen letakarom konyharuhával az edényt és 1,5-2 órára félre teszem pihenni.
• ezután jöhet a formázás: egy lisztezett felületen finom nyomkodásokkal, hogy az eddig keletkezett bubikat ne tegyük tönkre, kicsit kilapogatom a tésztát, majd a jobb és bal oldalát is behajtom középre, a tetejéből szintén hajtással háromszöget formálok és szépen feltekerem, mindig lenyomkodom óvatosan. A végeit is összecsipkedem és ha így hagyom akkor vekni formájú lesz, ha pedig gömbölyítem, mint a zsemlét, akkor lesz a cipó, én utóbbit szoktam készíteni.
• átteszem a megformázott kenyeret egy olyan edénybe amiben másodjára is kelni tud majd. Legideálisabb esetben ez a szakajtó lenne, de nekem ilyenem még nincsen, így egy jénai tálba teszek egy nagyon alaposan kilisztezett konyharuhát és erre jöhet a kenyér úgy, hogy az összecsipkedett vége felfelé legyen és a szép sima felület kerüljön a konyharuha felé, majd ráhajtom a konyharuhát és én itt szoktam betenni a hűtőbe nagyjából 12 órára, azaz éjszakára.
• vasárnap reggel kiveszem a hűtőből a kenyeret és legalább fél-egy órát a pulton hagyom melegedni. Ekkor egy sütőpapírra átteszem, és ízlés szerint bevágom a tetejét, mesés mintákat találni, lehet bátran kísérletezni, majd jöhet a sütés. Előmelegítem a sütőedénnyel együtt a sütőt 250°-ra alsó-felső sütő funkcióval. Amikor felmelegedett óvatosan kiveszem az edényt, belehelyezem sütőpapírral a kenyeret, lefedem és fél órát lefedve sütöm, majd leveszem az edény fedelét, csökkentem a hőfokot 230°-ra, és további 20-30 percig sütöm, majd a kész kenyeret kiveszem az edényből és rácsra helyezve hagyom kihűlni.

Ez az én kenyérsütési folyamatom, nem pékségbe illő, és még nekem is nagyon sokat kell fejlődnöm, de nagyon jó érzés a családi asztalra olyan kenyeret tenni, amit én sütöttem. Nyilván hosszú folyamat, sokkal egyszerűbb leugrani a pékségbe, és nem állítom, hogy én már soha többet nem fogok pékségben vagy boltban kenyeret vásárolni, sőt biztosan fogok, de azt is bizton mondhatom, hogy gyakran fogok én sütni itthon pékárut, mert nagyon élvezem ezt a teremtési folyamatot.