Nagyon szeretem pikánssá, különlegessé tenni a lekvárjaimat. Persze nagyon finom a "sima" eper, de azért a bodzás eper még jobb, nagyon jó a szilva, de a mézes-fahéjas verziót jobban szeretjük, és túrógombóc mellé a sárgabarackot emelném le a polcról, de a reggeli friss kovászos kenyérre szívesebben kentem a rozmaringos verzióját.
Már jó pár éve szemeztem valami hasonló kombinációval, de idén megkaptam a végső löketet azzal, hogy saját rozmaringom van a kertben, ami már elég szép méretű bokorrá nőtte ki magát, így ez került a lekvárba. Mivel nem akartam, hogy a rozmaring darabok benne maradjanak a kész lekvárban, így forralás után csak áztattam őket egy éjszakán át, mert így a meleg hatására jobban kijöttek az ízek, és ahhoz pont elég volt, hogy a rozmaring íze átkerüljön, de ne legyenek a gyerekek, vagy akár felnőttek számára is kellemetlen darabkák benne.
Hozzávalók:
2 kg sárgabarack
40 dkg cukor
4-5 ág friss rozmaring
1 csomag dzsemfix 3:1
A sárgabarackot félbevágom, kimagzom, de nem hámozom meg. Ha túl nagyok akkor lehet apró darabokra vágni, én csak négybe vágtam mindegyiket. Ezek után lecukrozom, hozzáadom a rozmaring ágakat és felforralom, de amint elkezd forrni, le is zárom, majd konyharuhával letakarva, hogy a szemtelen legyecskék ne előttünk kóstolják meg, egy éjszakát pihentetem. Másnap újra felforralom, de már a dzsemfixet is hozzáadom, majd forrástól számított 5 percig zubogva forrni hagyom. Ezután botmixerrel pürésítem, de nem teljesen, hagyok benne néhány darabot, majd forrón sterilizált üvegekbe töltöm, lefedem, fejre állítom 5 percre, majd visszafordítom és letakarva, száraz dunsztban hagyom kihűlni. Tényleg vajas kenyéren, vagy kalácson a legfinomabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése